Naptár

Július 2018
H K Sz Cs P Szo V
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31

Erasmus blog

Az oldal statisztikája

MaMa119
TegnapTegnap266
A hétenA héten2225
A hónapbanA hónapban8180
ÖsszesÖsszes22195

Évzáró hangversenyünk

„Minden ember életében léteznek az elsők, amelyek feledhetetlenek. Szülőként-anyaként kitörölhetetlen, féltett emlékként, ha tetszik, csodaként éljük át ezeket: az első fogacskák koccanását a kanálhoz érve, az első lépéseket azokkal a párnás lábacskákkal, az első iskolatáska kiválasztásának izgalmát, az első napokat, az első elengedéseket. Ezek a mi csodáink.

A péntek este is egy ilyen nap volt, egy újabb első. Igazi beavatás-ünnep: az iskola nagykórusa tagjai közé fogadta legkisebbjeit. A zene pedig körülölelt mindannyiunkat.

Szerettem ezt az érzést, jó volt benne lenni, jó volt átélni, s a részesévé válni. Ahogy írom e sorokat, újra ott ülök a nézőtéren, és nézem a gyerekeimet, látom is őket, de nem, mégsem, mert az egészet látom, a nagy egészet, amely zeng és hanghullámzik. Magába szippant. Beleolvadok. Egy vagyok és az egész is.

Inkább érzem, mint tudom, mennyi erőfeszítés, mennyi munka, mennyi embert próbáló fegyelem tanár és diák részéről, de ebben a pillanatban nem ez a fontos. Nézem az arcokat, nyitott könyv valamennyi: melegpiros arcocskák, csupa öröm, adni akarás és tudás mindenekfölött. Csak nehéz munkára jöhet ennyire könnyed felszabadulás.

Ez az iskola nagyon ért a gyerekeinkből – magunkból valamit, mert az örömre, a mosolygásra épít, az együttlét örömére. Kimondatlanul is tudja, hiszi és vallja, csak így érdemes, mert így lesz belőle termékeny jövő. Köszönjük Ági néni. Köszönjük Gregorsuli.” (Szendlay-Köves Zsuzsanna)

A fenti sorokat egy olyan édesanya írta, akinek első alkalommal volt része ebben az élményben.

Azok a szülők is örömmel fogalmazták meg gondolataikat, akiknek gyermekei különböző évfolyamokon tanulnak, illetve évek óta ők maguk is aktív szereplői évzáró hangversenyeinknek.

„Ahogy az 1.z-sek bevonultak egy szál virággal az évzáró koncert kezdetén, mindenkinek fülig szaladt a szája. Copfos, színes szoknyás kislányok és fehér inges kisfiúk énekelték teljes tüdőből az autentikus magyar népdalokat úgy, ahogy csak egy 6-7 éves, zenét szerető, a tavasznak örülő és önfeledt gyermek tud. Egyszerre, hangosan, szépen – ahogy tanították nekik -, szemükkel aput és anyut kutatva a sorok között. Megható és felemelő volt. Büszkeség töltött el, ahogy a kislányomat fürkésztem, aki jókedvűen és bátran a képembe énekelte, hogy: „Méltó dalt hall, kedves dalt hall, tőlünk most is a világ.”

A Varázsfuvola története – lehet, már a címe miatt is – mindig elvarázsolt. Amolyan IGAZI mese, de tényleg! És a zenéje! Na, az meg egyenesen csodálatos!  Ezért hát nagyon megértettem Ági néni és Kriszti néni választását, hogy az évzáró hangversenyen emellett a mű mellett döntöttek. De meg is lepődtem egyszersmind, hogy vállalkoztak egy zeneileg ennyire összetett darab megtanítására kicsikkel és még apróbbakkal. (Meg persze jónéhány nagyobbacskával.)

Amikor felcsendültek az első hangok, elámultam azon, ahogy a három grácia – Kriszti, Ági és Anna néni – elénekelték a kezdő triót az operából. „Micsoda tanári gárda!” – gondoltam büszkén. És akkor rázendítettek a gyermekek, angyali hangon zengték el az ismert dallamot, amit Mozart eredetileg három fiúcska hangjára írt.  Azért közel száz gyermek torkából sem hangzott ám olyan rosszul…. Sőt! Elvarázsolták a hallgatókat: hirtelen a szülők elfelejtették, hogy tornateremben ülnek, fogy a levegő, ott magaslik a mászófal, és nincs kész otthon a vacsora. Csak a mese létezett onnantól, a zene és a varázslat. A két nagyobb lányom szemében (3. és 5.z-sek) átszellemült boldogságot véltem felfedezni a számok alatt, pont olyat, amilyet egész ifjúkoromban magam is átéltem, amikor egy nagy kórusban énekelhettem valami csodaszépet, együtt a többiekkel. Csillogó szemüket az őket vezénylő karnagyra szegezték a nebulók, és fülig érő szájjal énekelték a Varázsfuvola soron következő dalát. A vonósnégyes, a fiúkból álló férfikar, a profi zongorakíséret, a szép fuvola közjáték mind-mind fokozta a hangulatot, és telítette meg az ember lelkét Zenével.

Amikor pedig a hangfalakból Gregor József hangján csendült fel a zeneirodalom egyik legfenségesebb áriája: Sarastroé, s közben az operaénekest ábrázoló képről lehullt a lepel, hirtelen megállt a levegő a teremben, és a nézők lélegzetvisszafojtva hallgatták a mélyen zengő, bársonypuha basszus áriát, amely szinte simogatta a lelkünket. A művész akkor és ott érezhetően jelen volt, ez egészen biztos.

Lélekemelő, mesés, muzsikával túlcsorduló este volt ez. Hála Mozartnak és a Gregor József Általános Iskola kiváló, lelkes és elkötelezett pedagógusainak és természetesen a tiszta szívvel éneklő muzikális gyermekeknek.” (Beke Csilla)

 

„Amikor első gyermekemmel először átléptük a Hősök Terei Általános Iskola kapuját, még nem sejtettem, hogy 11 év múlva, az iskola 110 éves jubileumát ünnepelve együtt fogunk szerepelni az évzáró hangversenyen. Családunk idén „minden szinten” képviseltette magát az alsó tagozattól a felső tagozaton át az „öreg fiúkig”. Büszke vagyok rájuk! Köszönet Ági néninek és Kriszti néninek az áldozatos munkájukért, amellyel kibontakoztatják – évről évre magas színvonalon! – a gyerekek zenei tehetségét! Örülök, hogy ebben a szép feladatban immár 10 éve én is segíthetem őket!” (Bolyosné Pethő Ildikó)

eKréta belépés

Tanker online magazin

Archív

Powered by mod LCA