Naptár

Július 2018
H K Sz Cs P Szo V
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31

Erasmus blog

Az oldal statisztikája

MaMa115
TegnapTegnap266
A hétenA héten2221
A hónapbanA hónapban8176
ÖsszesÖsszes22191

A bennünk élő ajándék - karácsonyi hangversenyünk

De honnan is ered ez a hagyomány? Évtizedekkel ezelőtt a VIII. utcai épület málladozó falakkal körülvett belső udvarán gyűltünk össze először. A pince ablakai fölötti betonlépcsőből alakult ki a színpad; ezen adták elő az akkori diákok Jézus születésének történetét. A Betlehemes játékban megszólaló dalokat énekelte a kórus. Sokszor hó szállingózott a kabátunkra, és a gyertyák meg a csillagszórók fénye volt az egyetlen világítás. Azóta az egykori fellépők közül már sokan maguk is szülők lettek, s néhányan tegnap a közönség között ülve hallgatták a koncertet, amit már a gyermekeik adtak. Többektől hallottam, hogy minden évben ezen az alkalmon kezdenek lélekben igazán ráhangolódni az ünnepre.
De milyen élményekkel gazdagodhattunk az idei év hangversenyén?
A legkisebbek betlehemes játéka nélkül nem lehetne teljes az este. Bár izgatottak voltak, teljes odaadással, átéléssel jelenítették meg az első karácsony eseményeit.
Ám iskolánk pedagógusai legalább olyan izgalommal és szeretettel készültek erre az alkalomra. Idén nemcsak énekükkel örvendeztettek meg minket, hanem két ünnepváró dallammal, amit hangolt csengettyűkön szólaltattak meg.
A mostani 6.z osztályból egy éve alakult meg a csengettyűzenekar. Műsoruk hihetetlen koncentrációt, egymásra figyelést, kemény munkát igényelt, de mi, a hallgatóságuk a nehézségekből semmit nem éreztünk; csak hagytuk, hogy elragadjanak minket a csilingelő tündérhangok egy földöntúli világba.
Iskolánk volt növendékei nemcsak a közönség sorai között ültek. Az Örökdiák Tavasz Kórus tagjai egykori tanulóinkból verbuválódtak. Adolf Adam, majd ifj. Somorjai József kórusművével és egy XVII. századi dallammal köszöntötték karácsony ünnepét.
A Kicsinyek Kórusával folytatódott az este. Nevük senkit ne tévesszen meg! Csak életkoruk szerint kicsinyek: felnőtteket is megszégyenítő előadói intelligenciájuk. Karmesterük, Szabó Ágnes keze alatt ismét varázslat született: egy intéssel tudta áhítatos, halk éneküket az egész templomot betöltő hangorkánná változtatni.
Idén nem a legközismertebb karácsonyi énekeket hallhattuk tőlük. A dalok a templomokban elhangzó ifjúsági énekekből kerültek kiválogatásra, s közös – örömet hirdető – üzenetük ez volt:
„Királyi törvény: szeress, hogy élj! Virulj ki, emberszív!”
A Jubilate Nagykórusnak ezen a koncerten a közelgő karácsony mellett több oka is akadt az ünneplésre. Sikeres vendégszerepléseket tudhatnak maguk mögött:
A Kodály Zoltán VI. Magyar Kórusversenyen gyermekkari kategóriában 82,26 ponttal ezüst diplomát nyertek, a hónap elején pedig olaszországi vendégszereplésen vehettek részt a kórus tagjai.
Műsorukban először részleteket énekeltek Kocsár Miklós: Tavaszvárás ciklusából, mely a verseny kötelező műve volt, majd a hagyományos magyar karácsonyok hangulatát villantották fel Karai József feldolgozásaival, illetve Kodály Zoltán: Karácsonyi pásztortánc című művével. Ez utóbbinak előadásával az énekkar elnyerte Kocsár Miklós elismerését és egy újonnan elkészült művének előadási ajánlását.
A koncertet az összkar a 130 éve született Kodály Zoltán előtti tisztelgéssel zárta.  A mester egyik biciniumával kívántak mindenkinek békés, reményteli, boldog ünnepeket.

Végezetül ide kívánkozik néhány sor Arlene G. Levine verséből, amely Bella Tibor igazgató úr köszöntőjében hangzott el:

Mit adnék idén karácsonyra...

„…Adnék örömöt, ami hálából fakad,…  
…bölcsességet, hogy megértsd hibáidat, 
és megbocsásd mások ballépéseit, 
együttérzést, hogy magadhoz ölelhesd a világot úgy, ahogy van, …
…És végül azt kívánom, hogy a Fény feltárja előtted, 
hogy mindez az ajándék már benned él, 
és csak arra vár, hogy kibontsd.” 

Szeifner Judit
 

eKréta belépés

Tanker online magazin

Archív

Powered by mod LCA